Kérdés:

Miből tudom, hogy Isten éppen megfenyít, vagy a hitemet próbálja ki?

Válasz:

Isten akkor fenyít, ha valamit rosszul tettünk, vétkeztünk, amikor ki kell minket igazítania, hogy helyesen gondolkozzunk, helyesen járjunk és éljünk. Éppen úgy, mint amikor az apa megfenyíti a gyermekét.

Amikor Isten megpróbál, akkor megvizsgál, ami nyilvánvalóvá teszi, mi van a szívünkben. Sokszor szenvedéssel jár a próba is, mint a fenyítés, és emiatt sem egyszerű a kettőt megkülönböztetni. Meg azért sem, mert a próba és a fenyítés sokszor összetartozik, összefonódik.

1.) Fenyítés. Olv. Zsid 12,4-11.

Amikor a szülő megfenyíti a gyermekét, megmondja neki, hogy miért teszi. Pl. Most azért fenyítelek, mert hazudtál, vagy nem fogadtál szót. Amikor Isten fenyít, a Szt. Sz. megmutatja a hívő embernek, hogy mi az oka. A fenyítés a bűnünkkel kapcsolatos. Ugyanakkor, ahogy a felolvasott Igéből is látszik, a fenyítés Isten szeretete, nehogy korcsok maradjunk, hanem általa szentségében akar részesíteni. Minden fenyítés keserves, de a Zsid 12,11 szerint utóbb az igazságnak békességes gyümölcsével fizet azoknak, akik általa gyakoroltatnak.

Mivel a fenyítés fájdalmas, az ember nem szívesen viseli el. A Sátán megkísérthet azzal, hogy Isten nem szeret, ha ilyet tesz, vagy ilyet enged meg az életünkben. Ezért figyelmeztet az Ige, hogy meg ne vessük a fenyítést.

Itt kapcsolódik a fenyítés a próbatételhez. Ugyanis nyilvánvalóvá teszi a fenyítés is, mi van a szívünkben. Bízunk-e az Úrban? Meghajlunk-e Előtte, hogy nemcsak jogos a fenyítése, hanem a szeretetét is felismerem benne, hogy fiaként bánik velem? Vagy pedig ellankadunk, esetleg lázadunk az Úr ellen?

Két igei példa:

(1) Dávid elfogadta az Úr fenyítését. Bűne miatt a Törvény szerint meg kellett volna halnia. Bűnbánata miatt az Úr életben hagyta, de keményen megfenyítette. A fenyítés elérte a célját, Dávid nem lázadt ellene, hanem alázattal elviselte. Olv. 2Sám 15:25-26. Így a fenyítés egyúttal hitpróba is lett, és Dávid kiállta a próbát, és ez tetszett Istennek. Úgy lett, ahogy Péter apostol írta: Olv. 1Pét 1:7.

(1) Dávid nem fenyítette egyik gyermekét, Adóniát. 1Kir 1:5-6a Adónia pedig, Haggitnak fia, felfuvalkodék, ezt mondván: Én fogok uralkodni! És szerze magának szekereket, lovagokat és ötven előtte járó férfiakat. Kit az ő atyja soha meg nem szomoríta, ezt mondván: Miért cselekszel így?! Ének: Ha az Úr szomorít, oka van rá/ Tudom én, javamért szomorít. Adóniát nem fenyítette, nem szomorította meg az apja. Következmény: felfuvalkodott, király akart lenni. Salamon emiatt egyszer megkegyelmezett neki, de nem okult belőle, és a végén meg kellett halnia.

2.) Hitpróbák. Zsolt 11:5a Az Úr az igazat megpróbálja. Két példa:

(1) Ábrahám hitét többször megpróbálta az Úr. Pl. azzal, hogy fiút ígért neki, és sokáig nem született. Mikor aztán megszületett Izsák, egy idő után az Úr azt kérte, hogy áldozza fel Neki. Zsid 11:17-19. Hit által áldozta meg Ábrahám Izsákot, próbára tétetvén, és az egyszülöttet vitte áldozatul, ő, ki az ígéreteket nyerte, Akinek meg volt mondva: Izsákban neveztetik neked mag; Úgy gondolkozván, hogy az Isten a halálból is képes feltámasztani, miért is őt példaképpen visszanyerte. A próba előre vitte Ábrahám hitét. Nemcsak azt látta, hogy Isten fiút adhat emberileg reménytelen helyzetben, hanem azt is, hogy a halálból is képes feltámasztani.

(2) Jób hitét is megpróbálta az Úr. Amikor elvesztette összes vagyonát és minden gyermekét, az nem fenyítés volt, mert maga az Úr mondta: Olv. Jób 1,8; 2,3. Jób is kiállta a próbát, de nála különösen megfigyelhető, hogy közben az Úr fenyítette is, olyan formában, hogy a fenyítés helyreigazítást, nevelést jelentett.

Olv. Jób 39,34-38. Jób 42,1-6. Belátta, hogy perelt Istennel, és magát hibáztatta.

Összefoglalva:

A kérdés: Miből tudom, hogy Isten éppen megfenyít, vagy a hitemet próbálja ki?

Ha vétkeztem, akkor fenyít, de ez egyben hitpróba is, hogy elfogadom-e a fenyítést. Ha nem vétkeztem, akkor hitpróba az a nehézség, amibe jutottam. De közben Isten fenyíthet, nevelhet is, különösen, ha a hitpróbát nem jól álltam ki.

Sokkal fontosabb a nehézségek elfogadása, és abban a megalázkodás az Úr előtt, mintsem annak a tisztázása, hogy az fenyítés-e, vagy próbatétel, mert sokszor egyszerre lehet mindkettő.

Befejezésül még annyit: Vigyáznunk kell, nehogy abba a bűnbe essünk, amibe Jób barátai, akik magabiztosan a Jób szemére vetették, hogy bűn van az életében, és Isten a szenvedésekkel fenyíti. Emiatt Isten haragja felgerjedt Jób barátai ellen. Vigyázzunk, ne ítéljünk! Máté 7:1 Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek!

Olv. Jób 6:14 Részvéttel = szeretettel kell a szenvedő felé fordulni. Ámen.